Az utolsó habok


Szombat: 2017.10.14

Corfui habok, Dalmi

A viszontlátás reményében…

Beszámoló egy nyaralásról.
Közérthetően! Nem tudományos alapokon.


.
Késő délután van.
Most,  hogy kezd hűlni a levegő,  már érzem milyen forró az arcom.
Kétségtelenül jó móka volt délelőtti nap sütésben a ‘bio hullám medence’ .
Ám a szélfútta habok tetején napozni, a bőrnek kevésbé  előnyös.
Imádom Kerkyra városát, továbbra is izgalmas benne eltévedni.
Ez egy nagyon romantikus hely: Narancs felhők Albánia felett, előttem pici andalgós sziget, jó levegő.
Mindez egy Mediterrán hangulatú városban.

Város közepén madárfütty?  Mit madárfütty? Ez egy nagy koncert! Biztos Vidos szigetéről jönnek át.

.
Nagy fiú vagyok, muszáj hazamennem.

Cseppet sem lelkesen…
.


Már a csillagfényes díszlet volt az égen, mire átért alattunk a komp.

Éjszaka volt, amikor a macedón – görög határon mindenféle ellenőrzés nélkül átgurultunk.
.
Indulás a Görög szárazföldről: este 10 óra; érkezés Budapestre: délután kettőkor
Levonva a szegedi ebédszünetet és az időeltolódást, ez 16 óra buszozást jelentet.
A vissza utat rendszerint nehezebben viselik az utasok, mint – az izgalmakkal teli – oda menetelt,
Ez most sem volt másképp (amin a sofőrök magabiztos és gyors  tempója, sem segített).


.
A haza útról haza hoztam emlékbe pár női hajszálat és rengeteg csókot.
Rózsaszín ködbe burkolózva repült az idő.
.

Minden egyes pillantását élveztem.

.

IMG_20171014_143834

.

One thought on “Az utolsó habok

Szólj hozzá!